„Az elmúlt egy hónapban többször lehetett hallani a „change” szót a három legnagyobb brit párt vezetőjétől, mint a kéregetők között az aluljáróban” - írják az olvasók a politikai fórumokon (angolul a change szó egyszerre jelent változást és aprót is).
Ez a megjegyzés azért is találó, mert bárki is lesz a miniszterelnök, megszorításokkal, adóemeléssel kell kezdenie, hogy valahonnan legyen egy kis „apró” az Egyesült Királyság rendbetételére.
De vajon mit is jelent a hétköznapokban ez az unalomig ismételgetett szó. Milyen valódi problémákra remélnek megoldást Nagy-Britanniában az emberek? Melyek azok a fő területek, amelyekre a pártok fókuszálnak?
UGYE, MILYEN ISMERŐS?
Minden választó tisztában van azzal, hogy a brit gazdaság nagyon távol van a fénykorától. A válság és az állami bankmentések csak tovább növelték az egyébként is egyre nagyobb államadósságot. A bankok nem finanszírozzák a beruházásokat, a vállalkozások hitelezése gyakorlatilag teljesen leállt, ugyanakkor az állami pénzen kistafírozott bankok vezetői rekordbónuszokat vesznek fel, ami roppantul szúrja a lakosság szemét. Mindkét nagy párt presztízsét megtépázta néhány parlamenti képviselő költségtérítési botránya, amikor jogtalanul vettek fel támogatásokat különböző jogcímeken. Míg a gazdagok jól élnek (és az adórendszer engedményeit és hiányosságait kihasználva nem, vagy csak minimális adót fizetnek), addig a többség kínlódik. Nincs gazdasági növekedés, magasak az adók, magas a munkanélküliség, bizonytalanok a munkahelyek, ráadásul szinte megszámlálhatatlanul ömlenek be az országba, az „ingyenélő” emigránsok.
Megszorításokra, pénzre van szükség Nagy-Britannia rendbetételére. A kérdés csak az, hogy honnan. Nem meglepő módon nemcsak a problémák sorolásában, hanem a pénz forrásának megnevezésében is nagy az egyetértés pártállástól és szociális helyzettől függetlenül: mindenki a másiktól venné el a pénzt.
A vállalkozók hallani sem akarnak a kis- és középvállalatokat sújtó magas adókról és járulékról, sőt adócsökkentésben és a hitelezés mesterséges stimulálásában látják a megoldást. Növekedés nélkül nincs kilábalás. Hitel nélkül nincs növekedés. Tiszta sor. Pénzre van szükség. De honnan? A legkézenfekvőbb megoldás a szociális kiadások és az állami szerepvállalás csökkentése egy csomó nem gazdaságos területen.
A nehéz helyzetbe került, alacsonyabb jövedelmű emberek is látják, hogy változtatásra van szükség, ugyanakkor attól tartanak, hogy Konzervatív győzelem esetén kicsit, Liberális kormánytagság esetén drasztikusan megnyirbálnák a különböző jövedelemalapú, illetve gyermekek után járó támogatásokat. Ők a bankárokat és a gazdagokat adóztatnák és a tehetősebbek által könnyen kihasználható adózási kiskapukat csuknák be.
Az embereket megosztja Nagy-Britannia EU-hoz, illetve az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya is. Az Amerika elleneseknek a Liberális Demokrata, az EU-tól nagyobb távolságra vágyóknak (de nem a radikálisan gondolkodóknak) pedig a konzervatív fütty tetszik a legjobban.
PROGRAMOK TÁVIRATI STÍLUSBAN
Gordon Brown az elmúlt 13 év és a válságkezelés eredményeire épít. A Munkás Párt érdeme a minimálbér, a mindenki számára elérhető igazságos egészségügyi ellátás (amin persze van még mit toldozni, foldozni – de működik), a különböző jövedelemalapú támogatási rendszerek, egyre jobb közszolgáltatások, a megmentett bankok. Igen, szükség van járulékemelésre. Igen, lesznek még kemény döntések, de a megoldás nem a változtatás, hanem következetes iránytartása, a gazdaság stimulálása és mikor már sínen van a gazdaság, stabil a növekedés, jöhet a gigadeficit lefaragása. Előbb működjön, utána majd korrigálunk.
David Cameron szerint csak a Konzervatív Párt alkalmas arra, hogy „megjavítsa” Nagy-Britanniát. Kis parlament, nagy közösség. Aki dolgozik, aki tesz, azt segíteni kívánják. Britain's Got Talent. Nem veszhetnek el a tehetségek. Együtt, közös erőfeszítésekkel kell helyrehozni mindazt, amit Brownék elcsesztek. A bürokrácia leépítése, a képviselők fizetéscsökkentése. Családok mindenek felett. Családi adózás, jobb egészségügy, egészséges emberek, boldog nyugdíjasok, hitelező bankok, boldog vállalkozók. És egy kis megszorítás.
Nick Clegg szerint egyik kutya, másik eb. Elég az elmúlt 65 évből, amikor vagy a munkások, vagy a toryk voltak hatalmon. Ha őket választják: sokkal jobb lesz az egészségügy (ez az egyik legfontosabb terület, ami szerintük reformra szorul) adómentes lesz az első megszerzett 10 ezer font, igazságosabb állam, magasabb adó a nagyobb szennyezést kibocsátóknak és a gazdagoknak. Zöld Nagy-Britannia, megújuló energia, széles sáv mindenhova. És a választási rendszer sürgős megreformálása, mert így az életben nem fognak teljesülni ezek az ígéretek.
A skót, az észak-ír és a walesi bárdok pártok mantrája, hogy a brit választások valójában csak angol választások, mert mindkét nagy párt elsősorban Angliára fókuszál. A kis pártok kapcsán érdekes lehet még, hogy az Uniós választási eredmények alapján erősödést mutató szélsőjobboldali BNP, az EU szkeptikus UKIP és a Zöld Párt tudta-e növelni támogatottságát az elmúlt hónapokban.
Az urnákat brit idő szerint 22 órakor zárják és utána várhatóan folyamatosan érkeznek az eredmények. A legutóbbi összeszámlálásban Sunderland jeleskedett, onnan érkezett a leghamarabb az eredmény. A bukmékerek a választások kapcsán is tárt karokkal várják a tippelni vágyókat. Már arra is lehet fogadni, hogy ki lesz a bukott Gordon Brown utódja a munkáspártban (az odzok alapján David Miliband nem véletlenül nem akarta az EU külügyminiszteri posztját tavaly ősszel).
